|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.14. 09:46 - |
Mivel az emberek közt nem elterjedt királyuk valódi természete, biztonságban, békében és boldogságban élnek. A bőség megmutatkozik a városban, mindenfele árusok, a portékák és termékek legszélesebb skálájában. Sok a kézműves, akik a falvakban élnek, csak kereskedni jönnek a városba. Az embernek könnyen elcsavarják a fejét, így a legnagyobb veszély itt az, hogy mire lemegy a nap, a túristának egy szem pénze nem marad. Élettel teli város, folyton nyüzsög. Rengeteg a látnivaló, finom illatok és színek csalogatják a kíváncsiskodókat. Ez itt egy valódi kereskedőváros. Ám figyelni kell, vannak veszélyes területei, főleg éjszaka merészkednek elő a veszélyforrások, nappal nem akarják rontani Fényváros világszerte ismert hírét. Néha előfordul egy-egy zsebtolvaj, koldus, de viszonylag kevés a bűntény.
|
[663-644] [643-624] [623-604] [603-584] [583-564] [563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Rayan elvesz egy szelet kenyeret, nem tesz rá semmit csak csipegetni kezdi, nem szedi ketté, csak eszi úgy ahogy van... elgondolkodik azon amit Mirko mond, néha néha szemöldökét ráncolja értetlen de megpróbálja felfogni amit Mirko mond, s néha néha megbiccenti fejét, hogy érti, csak éppen fel nem foghatja a dolgot* - Sárkány nagyon válogatós, csak a friss zöldségeket és gyümölcsöket eszi meg... semmi mást... néha külön miatta szállíttatok el valakit élelemért... *teszi le a megmaradt kenyeret, s megvajazza mint aki most kap észbe, hogy üresen ette eddig* - Amúgy... *rágcsálja tovább a kenyeret* - ez aház elég nagynak és tágasnak tűnik... szépen van berendezve, ízlésesen... tetszik... *teszi hozzá majd újabb falatot harap a kenyérbe* - Attól mert te nem kedveled, megmentetted az életét és ő nagyon hálás... hidd el megrtem őt... nem szavakból, nem tudok beszélni vele, csak az érzéseit érzem...
 
|
Mirko gondoskodón bánik Rayannal, asztalhoz ülteti - persze kézmosás után! -, elé tesz mindent, amit fellel a hűtőben. Kicsit szegényes a felhozatal, de hamarosan érkeznie kell az utánpótlásnak. - Egyél bátran. - mondja halkan, azzal ő is asztalhoz ül. - Tojást lehet sütni, főzni, ahogy szereted. Felőlem eheted nyeresen is. - teszi hozzá, azzal felszeleteli a kenyeret, s kiteríti az asztallapra, hogy még válogatni is lehessen. - Tudod, nehezen hiszem el, hogy Sárkány megkedvelt. - kezdi halkan. - Engem semmilyen állat nem kedvel és én sem kedvelem egyiket sem. - vajjal ken meg közben egy karéjt, s gazdagon meghinti sonkaszeletekkel. - Kelet ura Megoroi Erles, furcsa ember. Az emberek azt tartják róla, kedves és sokat mosolyog, de a lelke mélyén ádáz. Jól bánik Fényváros lakóival, de az Ősi falut kissé elhanyagolja. Becsvágyó, de rendes az emberekkel. Rejtélyes ügyek veszik körül, de nem tisztem ilyesmivel törődni, csupán meghallgatom a pácienseim. Nem ismerem Erlest, nem is láttam túl sokszor. A barátját vagy kijét kezeltem párszor, no meg... - elhallgat és körbenéz. Tudja, hogy nincs itt senki, de kellemetlennek érzi ezt így könnyedén kimondani. Leteszi a gondosan előkészített kenyeret. - Az a srác nagyon fura. Nem ember, ebben biztos vagyok. A sejtjei kissé mások, a nyálában pedig olyan ritka méreganyagok is megtalálhatók, hogy amikor megláttam őket a mikroszkóp alatt, azt hittem, álmodom! - lelkessé válik, az ilyesmi mindig hevességgel tölti el. Fészkelődni kezd, farka izgatott táncot lejt mögötte. - Szerettem volna alaposabban is megvizsgálni, de sajnos nem akadt rá módom. Ellenben egy-egy áldozatával találkoztam. Hetekig feküdtek nálam, csonttörés, bevérzések... mintha egy tanker ment volna át rajtuk. Az a méregkombináció pedig... - csillogó szemekkel hajol előre, majd észbe kap és visszahúzódik székébe. - Szóval zseniális. Erles pedig nem tudom, milyen ember, de ha engem kérdezel, királynak jó, barátnak viszont a lehető legrosszabb. - fejezi be végül monológját, azzal nekilát a kajálásnak. Felvetül benne egy kérdés, de csak kis halogatás után tárja Rayan elé. - Miért akarsz neki venni valamit? - kérdezi visszafogottan. - Egyébként Fényváros valódi kereskedőváros, lépten-nyomon kereskedőkbe fogsz botlani.
|
- Értem, akkor természetesen maradunk... a lényeg, hogy jól legyen... *motyogja, miközben vizsgálgatja Mirko Sárkányt, a ló nyugodt marad, csak szemeivel követi a férfi mozdulatait* - Igen... de Sárkány nem egy vad ló, és megkedvelt téged, szóval nem fog semmiképp sem bántani... *magyarázza, de úgy gondolja, hogy Mirko félelme valami miatt kicsit mélyebben leledzik, mint az, hogy megeszik a növényeit, vagy hogy zavarják a munkában* - Nem is kérnék más bánásmódot... *teszi még hozzá* - Az uratok rendes ember? *érdeklődik, hiszen mindig jó egy kis információ* - Van a közeletekben valami piacféle? Vehetnék neki valamit... úgy se ismernek fel az emberek hisz még sosem láthattak... *bólint amikor a sebek kezelséről van szó, kicsit óckodik attól, hogy még itt is egyen ilyen vendégszeretet után, de aztán követi Mirkot*
|
Mirko furcsán néz le a lóra, majd fel Rayanra. Hallott róla, hogy a lények képesek megértetni magukat gazdáikkal, de ezeddig nem volt teljesen biztos ebben. Felvonja a kérdésre a szemöldökét. - Lehetsz felőlem Észak ura, Dél ikerurainak apja, vagy egy egyszerű koldus, számomra akkor sem vagy más, mint egy ember, akinek szüksége volt a segítségemre. Ha bajt hozol a fejemre, megoldom, de hálám is meglesz. - mondja ridegen, egyenesen belenézve a férfi szemeibe. Árad belőle a magabiztosság és az intelligencia. - Tudd, sok olyannak segítettem már, akik egyesek szerint nem érdemelték meg. Nem bánt, ki mit gondol, egy orvos feladata a gyógyítás, akkor is, ha ez törvénybe ütközik. - simítja el immár egy nagyon kicsit kedvesebb hangon a dolgot, Rayan esetleges aggódását. Lenéz Sárkányra. - Remélem, nem fogsz bántani. - mondja halkan a lónak, azzal letérdel hozzá. Reszkető kézzel simítja végig nyakát. - Igaz, hogy ez megnyugtatja? - kérdezi halkan, érződik róla, hogy fél. - Csak meg akarom vizsgálni. - teszi hozzá, azzal lebontja a kötéseket, hogy láthassa a sebeket. - Hümmmm... Szépen gyógyul, de ha holnap útra akartok kelni, kikeverek ezt-azt neki. Szüksége lesz fájdalomcsillapítóra, némi vitaminra, ásványi anyagra, fehérjére, jótékony enzimre és élénkítőszerre. Kap reggeli után egy kis gyógyulást elősegítő, serkentő szérumot. Estére pedig elkészítem nektek azt a kenőcsöt, ami hámképződésben segít. Mást nem tehetek. Javaslom, csak holnap után induljatok, Észak nincs túl közel, ekkora utat pihenővel tudna csak megtenni, mert nagyon megterhelő, a természetben pedig sok veszély les rá, állatok, ragadozók, úton állok, vírusok, baktériumok, melyek fertőzéseket okozhatnak. - magyarázza, majd feláll. - Kicsit hagyjuk szellőzni a sebeit míg eszünk, utána lekezelem és visszakötöm. - kicsit megáll a beszédben, majd gondolkodni kezd, hogyan vezesse fel a problémáját, aztán úgy dönt, egyenesen, mint eddig is. - Az a gond, nem tudom, mit eszik a lovad. Nálam nem sok ehető van, nem vagyok állatokra berendezkedve.
|
- Értem... Jó reggelt! *pattan fel Rayan a ló mellől, Sárkány halk nyihogást hallatt, de nem nagyon mocorog* - Ő is jó reggelt kíván... *mosolyog a férfire miután lefordította hogy mit mondott Sárkány* - Nem lesz belőle bajod... ha észak urát rejtegeted Mirko? Sőt még segítesz is neki... *próbálja megtalálni ugyanazt a közös hangot amin eddig elbicegtek* - Holnapra rendbe jön Sárkány? Vissza indulnék lassan Északra.. persze gyalog menetben... gondolom annyira még nincs jól... vagy mennyi napot javasolsz?
|
Szegény kandúr már túlságosan fáradt, hogy felfogja, mi volt ebben olyan vicces. Inkább int egyet Rayannak. - Mindent találsz az ágytartóban és a szekrényekben. Tiszta ruhát, törölközőt, papucsot, talán még cipő is van. - mormogja még, azzal felmegy az emeletre. Pólót cserél, a szennyest a ládában helyezi el, majd bebújik a takaró alá. Egy nagyot ásít, azzal befészkeli magát kellemes helyzetbe, s kisvártatva el is alszik. Szeretne sokáig aludni, de az énekes madarak nem kímélik, már kora reggel felébred, még Rayan előtt, és kissé füstölögve kászálódik ki a meleg ágyból. Aztán lefürdik, tiszta ruhát vesz, leviszi a mosogatógéphez a szennyest, majd a konyhába megy. Nem tudja, mit enne a férfi, ezért csak felméri a terepet. Tojás, kenyér, némi sonka és sajt, túró, kefír, joghurt, tej, nagyon kevés zöldség és gyümölcs. Hümmögve elindul a férfi és a ló szobájához. Nesztelenül lépdel, nehogy ő ébressze fel őket, de aztán meghallja Rayan hangját. - Jó reggelt. - köszön nekik halkan. - Még hagyd őt pihenni. Jobb, ha a mai napot még fekve tölti.
|
- Igen... 8... nemsokára 9... *Ahogy a kandúr arcát figyeli, érzi hogy nem látja át a vicces szó jelentését ezért közli vele a tényt* - Csak vicc volt... az előző... *mutat az arcára, hogy értse Mirko, s integet neki* - jóéjt...ümm... kihozhatok magamnak bentről egy takarót? *érdeklődik, s ha a férfi megengedi neki, akkor kihozza a szobából, mielőtt elalszik még beadja Sárkánynak az ellenszert, de az nem kapálózik, nem moccan, csak továbbra is fekszik mozdulatlan, sörénye kicsit megkeményedik... Rayan mellé fekszik, kicsit az állatra, de ügyelve a sebekre, a ló megemeli fejét s kicsit közelebb teszi Rayanéhoz, mindketten szinte egyszerre alszanak el... a régi kapocs Sárkány és Rayan közt újra élednek, közelebb tért hozzájuk a halál, s megcsillant az élet, Rayan nagyon boldog, hogy Mirko segített nekik... másnap reggel Rayan és Sárkány sokáig alszanak, bár a ló fülei össze vissza járkálnak egy egy légy suhogására, vagy a kinti madarak zajára, mégsem nyitja ki a szemét, Rayan ébred fel először, a nap ahogy besüt az ablakon szinte égeti bőrét, lassan ül fel, feláll s kinyújtózik. Eszébe jut a ruha amit Mirko ajánlott neki, nem akarja körbe kiabálni az egész házat Mirko után így magától dönt, hogy lefürdik, s felvesz valami tiszta ruhát, sokáig keres mire talál számára való felsőt, nadrágja még jó mert azt nem érték el az ágak, egy fehér ing félét választ, s keltegetni kezdi Sárkányt* - Pajtás.... rendben vagy? Mennyire bírsz járni? *érdeklődik mivel tudja, hogy a macskafülű lény nem igazán tűri meg az állatokat a házában*
/bocsi ha kicsit értelmetlen lett de hmmm aludnom kell! Jóéjt...!/ |
Szeme megcsillan az ablakon beáradó fényben, ettől rejtélyes, talán ijesztő lehet, ahogy figyeli Rayant. - Fájdalomcsillapítót csak egy óra múlva adhatok neki legközelebb, sajnálom. - mondja halkan. Fülei radarként mozognak meg, aztán mikor nem hall semmi különöset, megállnak, hogy a férfire tudjon figyelni. - Nyolc éves?! - hördül fel, s hirtelen megijed a gondolattól, hogy övé a trón. A gondolatok lázas száguldásba kezdenek fejében, alig bírja lecsendesíteni őket. ~ Egy nyolc éves kislány most Észak ura. Ez szörnyű! ~ mormolja magában. A tigris hallatán végigfut a hátán a hideg. Még egy lény, de szerencsére nem itt és mivel nem is látott még Rayannal semmilyen tigrist, nem is lesz itt ez a bizonyos Juki. Amikor viszont a medvéhez ér a férfi, rábólint szavára, jelezve, hogy igazat ad, a sztorit onnantól már ismeri. ~ Gyerekkori barát, aki megölte az apját? Hm... a képet nem teljesen festi meg, csupán nagyvonalakban ábrázolja a múltját. Hát, ha így akarod, Rayan, akkor nem kérdezek, maradjon ilyen számomra a kép. Úgysem jó, ha sokat tudok, hisz te Északhoz tartozol, én Kelethez. ~ mondja magában a férfinek Mirko. A kandúr lassan feláll, úgy hiszi, a történet a végéhez ért, az idő pedig már pont annyi, hogy végre aludjanak is, mielőtt feljön a Nap. De mielőtt elindulhatna, Rayan újra megszólal. Bizarr kifejezést ölt az arca erre az én tökéletes arcom illik a címerhez kifejezésre, de jobbnak látja magába fojtani a megjegyzéseket, amik esetleg fel akarnak belőle törni. Már túlságosan fáradt, sokat gyűjtögetett ma, vizsgálódott, operált, már nagyon szeretne végre ágyba kerülni, ezért minden ellenére elindul kifelé ebből a szobából. Az ajtóból még visszanéz a férfire. El kell telnie pár pillanatnak, mire felfogja, mit kérdez tőle. - Jah, hogy a bénító szérumomra gondolsz! Az nem fáj, csak blokkol bizonyos mozgásközpontokat az agyban, ami semmilyen károsodást nem okoz. Viszont a blokkolás addig tart, amíg az ellenszérumot meg nem kapja az áldozat. Addig ugyanis a blokkolóm nem bomlik el, illetve újratermelteti önmagát. - elmosolyodik, ugyanis nagyon büszke erre a két szerre. - A saját találmányom. - kicsit kihúzza magát, majd ásít egyet. - Ne haragudj, de pokolian kimerültem. Fárasztó napom volt, így végre aludni mennék. Ha baj van, az emeleten megtalálsz. - motyogja még, aztán ha Rayan hagyja, hunyorogva elindul. Ha nem, hunyorogva ácsorog ott tovább.
|
- Nem... nem emelkedett a hőmérséklete... de azt hiszem nem fájdalommentes a dolog... *simogatja a ló sörényét, még sose érezte ilyen puhának, úgy látszik csak akkor ilyen, ha a lónak kifogy az ereje* - Elmesélhetem... *néz egyenesen Mirko szemeibe* - A hugom... aki viccesnek hangzik, de 8 éves... itatott velem egy méreghez hasonló dolgot... azaz nem nekem szánta de én ittam meg, a testem lebénult, képtelen volt bármire, sokáig a toronyban sinylódtam míg a hugom várta a halálom... aztán egy nap Sárkány és Juki... aki egy nagy fehér tigris... egy embert csaltak a toronyba, s ő kiszabadított, Nyugat urához vittek, s ott kaptam orvosságot, de nem teljesen gyógyultam meg, mégis tovább kellett jönnöm, hogy biztonságban legyenek azok a személyek akiket szeretek... aztán jött az a medve a többit már ismered... ez a férfi apám gyilkosa... amikor gyerek volt, a legjobb barátok voltunk, mármint ő valami szolgaféle volt, de nagyon jóban voltunk, amikor megölte az apámat eltűnt és többé nem láttam... *meséli el egy szusszra az egész történetet, bár nem tudja mennyire érthető* - Ha Sárkány felépül vissza kell mennem és vissza kell szereznem a hugomtól a trónt, túl fiatal hozzá... ha majd meghalok... az övé lesz, de addig nem... *végig simogatta Sárkányt, a ló lassan el is aludt, lélegzett tehát csak kimerült volt és nem pedig valaminek a hatására kábult el* - Talán furcsa vagyok... talán rossz egy uralkodónak, de az én tökéletes arcom illik a címhez! *próbál kicsit viccelődni* - Ezt a mozgási valamit... szóval amitól mozoghat majd az fájdalmakat is okoz neki vagy csak felélénkíti? *érdeklődik mert nagyon nem ért ezekhez*
 
|
Nehezen képes elhinni, hogy van férfi, aki barátnak tekint egy lovat, de Rayant látva nincs is kétsége efelől. Megcsóválja a fejét a gondolatra. Mielőtt elmenne, még visszafordul Hitohoz. Nem ismeri ezt az alakot, de a szemtelensége felháborítja. Idegesen csóvál a farka, ide-oda leng, a végével csapkod, így jelzi egy macska, ha ideges. Szólna, de észérvei ellenzik, így megvárja, míg a szőkeség eltűnik. Aztán morog magában. - Csecsebecsék, mi? Ahhoz ismerned kellene azt a tudást, amit én ismerek. - szinte gonoszkás mosoly jelenik meg arcán a gondolatra. ~ Akkor aztán valódi aranybányának számítana ez a kis helyecske. De mivel ostoba vagy és becsvágyó, az én kis birodalmam nem más számodra, mint egy trágyadomb tele fura, büdös és gusztustalan dologgal. Igazán sajnállak, idegen. ~ azzal fogja magát, s rátér eredeti tervének útjára. Lepakolja használt eszközeit, letisztítja, lefertőtleníti őket, miközben megmossa saját kezét is, majd visszatér Rayanhoz, hogy felmossa a vértócsákat Sárkány mellől. - Vannak fájdalmai? Mennyire magas a hőmérséklete? Ha zuhan, az is fontos. A nagy mértékű hőmérsékletváltozás nem tesz jót, kezelni kell. - mondja kicsit mereven. Még nagyon ideges Hito és Doro érkezése miatt. Sokáig emészgeti magában a dolgot, ám csak azután szánja rá magát, hogy szavakba öntse, miután végzett a feltakarítással. Felül az ágyra, megtörli pólójában kezeit és szúrósan ránéz a férfira. - Azt megértem, miért nem mondtad el, ki vagy. De valahogy minden más a homályba vész. Nem akarsz egy kicsit felvilágosítani? - kérdezi. - Persze nem muszáj. De... a következő látogatót szó nélkül ártalmatlanítom, azzal visszafekszem aludni.
|
*Sárkány érti amit a férfi mond neki, okos egy ló ő, igazából csak azt nem érti, hogy a kendő miért befolyásol valamit, hiszen akkor is műti meg anélkül is, mindenesetre megfogadta magában, hogy bármi lesz Mirko a barátja lesz :P (csak győzze kivárni)*
*Rayan issza a férfi minden szavát és hevesen bólogat neki* - Nagyon hálás vagyok neked... Sárkány egy igaz batárom, nem szeretném elveszíteni... *szemében boldogság ül,s mindent megjegyez amit Mirko mond neki, bemegy a lóhoz, beadja neki az első orvosságot, s letelepszik mellé, végig simít a puhává vált sörényen, s megszabadítja a kendőtől is* - Semmi baj... jobban leszel.... hála Mirkonak... és ha ez megtörténik utána haza megyünk... visszavesszük elrabolt királyságom...
- Lehet.. *vigyorog* - de egy kórházban is akadhatnak csecsebescsék vagy rejtett holmik... igaz Doro? *néz a sárkányra aki hevesen bólogat a férfi vállán, majd a férfi hátat fordít* - e hidd Mirko Doktor *emeli fel az utolsó szót* - hogy sebezhetetlen vagy... *int kezével* - Még visszajövök! *tűnik el*
|
Mirko rettegő lélekkel dolgozik. Zavarja, ahogy Sárkány nézi őt, mivel fél az állatoktól és nem is ismeri túlzottan őket. Nem tudja, miért nézi őt az állat, ezért kerít egy törölközőt és óvatosan letakarja a ló fejét. - Nem tudom, mennyit értesz abból, amit mondok. - kezdi bizonytalanul, miközben fogós végű ollót vesz elő. - Ezt azért csináltam, hogy ne remegjen a félelemtől a kezem és ne riadj meg még jobban a látványtól. - magyarázza halkan, nehogy a kintiek meghallják, próbál kommunikálni szegény pórul járt paripával. Beköt neki egy infóziót és egy kis sóoldatot, hogy ne száradjon ki. Csak gyűlik a véres géz, miközben dolgozik, percekkel később előkerül az egyik golyó, de a másik, ami a ló marjába ment, nagyobb hentesmunkát igényel. Előbb kivágja az elhalt részeket, majd összeölti pár öltéssel a sebet. Lefertőtleníti, leköti, hogy ne is látszódjon, azzal a komolyabb sebhez fordul. Tudja, hogy ezt kellett volna előbb ellátnia, de annyira ideges volt még az elején, hogy nem mert hozzányúlni. Most, hogy már megnyugodott, növeli a bemeneti nyílást, hogy ki tudja halászni a lövedéket. Egy hosszabb ideig szenved vele, aztán mikor végre sikerül, koppan a földön a golyó. Örömében felsóhajt, azzal összölti, fertőtleníti és kötözi a sebet. Mire végez, a fél szoba úszik kis túlzással a vérben, az arca, a keze, a ruhája csupa vörös és barna, attól függően, mennyire száradt meg az éltető folyadék. Nagyon elfáradt, s sok időt is vett igénybe a műtét. Most, hogy végre végzett, összeszedi cókmókját, s utolsó simításként gyógyitalt hagy a ló közelében. Kimegy a két férfihoz, kezében a használt eszközökkel. Bizarr látvány lehet. - A műtét sikerült, mindkét lövedéket eltávolítottam. A sebek elég súlyosak, sok pihenésre lesz szüksége. - kezdi mindkettejüknek. - Most az egyszer bent maradhat, mint beteg, de ha jobban lesz, kimegy. Nem szeretném, ha bepiszkítana. - fordul Rayanhoz. Átad neki egy hajszáltűt. - Szúrd bele, de ne túl mélyen, ha már úgy döntesz, mozoghat. Enélkül sose tudna felállni a földről. Hagytam ott gyógyitalt, a felét itasd meg vele most, hat óra múlva a másik felét. Nem lesz baja. - teszi hozzá, bár ebben azért annnnyira nem biztos. Felléphetnek még komplikációk, fertőzés, gyulladás, szövetelhalás. - Az idegkárosodást még nem zárhatjuk ki. Teszteltem, de az eredmény így még elég labilis talajon nyugszik. Izomkárosodást is szenvedett, de szerencsére ebből maradéktalanul felépülhet, ám ez elég sok időbe fog telni. A rehabilitációját nem biztos, hoyg tudom vállalni, nem foglalkozom lényekkel, de ha nincs más megoldás, megpróbálkozom vele. - kis szünetet tart, hogy végiggondolja, mindent elmondott már. - Most lepakolok, megmosdom, utána feltakarítom a vért. Egy óra múlva meg kell mérni a lázát. Ha magassá válik, baj van. - fejezi be, azzal a szőkeségre tereli tekintetét. - Nos. Ami a fegyvered illeti, halálosabbat nem is kívánhatnál. Ami a modorodat, az hagy nem kevés kivetnivalót maga után. Ez itt egy betegápoló, nem hivatalos kórház. Nem tudom felfogni, hogyan jutott eszedbe vakvágtában lődözni, de annak az állatnak az élete nem sokon múlt. Ha már ilyen fegyvered van, tanulj alázatot, hogy méltón használhasd, vagy lőd főbe magad. - azzal elfordul Hitotól és a dolgára megy, ha a férfiak hagyják.
|
- Sajnálom... *mondja komoran Rayan, s a szőkét meglökve kimegy a helységből, neki dől az ajtónak, s nagyot sóhajt, a szőke elmenne de valami mégsem engedi, Rayan arca valahogy szomorúvá teszi... eközben Sárkány lerogy a bénitótól s engedelmesen (mert másképp nem is tudna) fekszik, s várja, hogy operálják ki belőle a két golyót avgy állítsák el vérző sebeit, közben csak figyeli a férfit ahogy próbál segíteni rajta, lágyan pislog néha, tüskés sörénye most finoman omlik rá, mintha nem is lett volna sosem acélkemény*
|
Mirko félve még próbál hátrálni, ahogy hallja hörögni a lovat. Nem fogja fel, hogy ez nem természetes reakció nála, még sosem látott ilyen teremtményt. Aztán hidegzuhanyként éri, hogy meg kell gyógyítania Sárkányt. Megmerevedik és rémült grimasz ül ki arcára. Ha nem látná meg azt a fura csillogást Rayan szemében, nem tenne semmit, de most mégis erőt vesz magán. Kihúz egy hajszálat a többi közül, abből azonnal tű lesz, s belemártja a fiolába. A lóba lövi, aki ettől pillanatokon belül a földre kell zuhannia, ugyanis ez bénító folyadékos. Tud majd lélegezni, mozgatni a száját, pislogni, nyelni, hall majd, ver a szíve. Csupán nem fog tudni felkelni, mozogni. - Szükséges óvintézkedés. - mondja hadarva, azzal felkapcsolja a lámpát, ránéz a vérben úszó lényre, majd elszalad. Akkor ér vissza, amikor Rayan ráveti magát a szőkeségre. Kezében rengeteg orvosi eszköz, fiolák. Hátrapillant. ~ Szóval ez a férfi Észak ura... volt. Hisz már valami nőé a trón. ~ gondolkodik el ezen gyorsan. Nem tudja, hogy Koichia még csak nyolc éves, azt sem, hgoy testvérek. Az ilyen dolgokra ő nem szokott figyelni. Most viszont már érti, miért nem mondta el neki Rayan, hogy mi történt. Bizonyára szégyelli, hogy trónfosztott lett. - Menjetek ki, vagy kaptok egy kis kényszerpihenőt. - morogja. - Ilyen felfordulásban nem tudom megmenteni ezt az állatot. - magyarázza idegesen. Tudja, hogy nem haraphatja vagy rúghatja már meg Sárkány, mégis fél hozzáérni. Első ízben fájdalomcsillapítót és egy kevés nyugtatót injekcióz a lóba, azután kitisztítja a sebeket. Pontosan, precízen dolgozik, de nem túl gyorsan. Próbálja elállítani a vérzést is.
|
*A ló szinte alig él, hörög mintha csak a halálba készülne, segélykérőn néz a gyógyító mesterre* - Kérlek Mirko... gyógyítsd meg őt.. *kérleli szinte, szemei megcsillannak, nem sír mert vissza tartja, de látszik rajta, hogy megtenné* - Mirko... ha megmented őt, ígérem elmegyünk, nem zavarunk... de kérlek... *a szőke közben nagyot sóhajt, s menne is el*
- Úgy látszik ebben a házban nincs semmi érdekes, nem ért meg betörni.... *motyogja a férfi, s közben lassal kisétál, de Rayan elkapja a lábát, megrántja, az a földre puffan, a kis sárkány még épphogy felszáll, s így nem koppan a földön, Rayan teljes erejével szorítja őt a földön, szeme tele van gyűlölettel*
- Emlékszem... Mirko... apám gyilkosa... *az emlékképek előtörnek, s evvel el is árulja magát, hogy valóban ő Észak vezére, vagyis ő volt* - Mindnekit meg akarsz ölni aki kedves nekem? *ránt egyet a férfin, de az csak hagyja, hogy had tomboljon fogát szorítva a férfi*
- Készen vagy? Mennék. *gúnyosan szól Rayanhez, a f férfinek túl sok ez mára és még mindig gyenge is, nem kapta még vissza teljes erejét, elengedi a szőkét, s leszáll róla, az feltápászkodik de még nem távozik... Rayan elmerül gondolataiban, s közben segélykérőn néz Mirkora, hogy tegyen már valamit Sárkányért...*
|
Mirko mérgesen néz ide-oda a két férfi közt. Morog még mindig, ahogy farka is csapkod a levegőben. A hajszáltű még mindig bénításra készen ott van ujjai közt. Nevetségesen érzi magát, a saját házában két pasival, akik úgy veszekednek, mint két gyerek, ő alsónadrágban és hosszú pólóban. Épp rá akar szólni kettejükre, hogy ha meg akarják ölni egymást, oké, de menjenek el a házától, ő itt fontos ember, nem tehetnek kárt semmiben, ám ekkor megjelenik Sárkány. A macska üvöltve dobja rá a bénító folyadékba mártott tűt, de az célt téveszt, mivel dobás közben hátraveti magát. Hatalmasat puffan, alaposan meg is üti magát, de ami lényegesebb, olyan halálfélelmet érez, ami majdhogy megöli. Fújva, prüszkölve hátrál a szoba legtávolabbi pontjába, míg rá nem jön, hogy a paripa nem más, mint Sárkány. Szívét markolva, fújtatva, mérgesen néz a lóra. - Teee... - morogja. - Kifelé a házamból! Mind! - dobja ki magából kikelve, ordítva Dorot, Hitot, Sárkányt és Rayant. Tovább is kiabálna, lebénítaná mindet, majd elmenne aludni, de van valami Rayan hangjában, ami megakadályozza benne, hogy így tegyen. - Mi van?! - kérdezi kissé ingerülten.
|
- Mert nem üldöznek! *közli a macskafülü Mirkoval, majd az idegenre szegezi tekintetetét* - nem ismerem... *mondja őszintén* - Észak ura halott, nem az agyok akinek hiszel... *mondja meggyőzően, az idegen maga is majdnem elhiszi, de ekkor észreveszi a denevér alakú medált a nyakában, utána kap, s szinte kirántja a nyakából, de Rayan utána kap*
- Akkor mégis miért őrzöd ezt a medált.... amit egy szolgálótól akptál? *Rayan szemei elkerekednek, nem érti... valami rémlik de... oly rég volt már oly sok minden történt...*
- Azt kaptam egy baráttól, semmi közöd hozzá... *néz rá mérgesen*
- Tudom... én voltam az... *nevet fel, Rayan nem hisz a szemének... mintha csak káprázatot látna, már a nyelvén van a srác neve, ki akarja ejteni, de Sárkány félelmetes hörgése megtöri a pillanatot, kiront az ajtón, majdnem Hitot is elsodorja, viszont Doro kireppen kezéből, s Hito vállára ül*
- Sárkány... *öleli át a paripa nyakát* - nem... nem eshet bajod pajtás hallod? nem teheted... meg fogsz gyógyulni... Mirko!!! *kiállt a férfiért kétségbeesetten*
|
Mirko füléhez elér a kis szárnycsapkodás, de arra még nem riad fel. Előfordult már, hogy berepült egy madár, levadászta, megette, azzal visszafeküdt, ám most nem éhes. Amikor azonban meghallja Sárkányt, kipattan az ágyból. Magához vesz egy fiolát, s kitép a hajából. Azután indul csak el felderíteni a terepet, miután belemártotta a löttybe. Felfigyel a nyüszögésre, s rohanni kezd. Beront Rayan szobájába, harcra készen áll azonnal. Megszólal a lövés. Összerezzen, még a földre is letérdel ijedtében. - Mi a...?! - pillant fel a férfire. - Egy szóval sem mondtad, hogy üldöznek! - mordul rá, azzal kirohanna a szobából, ha dörrenés nem rázza meg az éjszakát. Elesik. Ekkor belép egy férfi, s hercegnek hívja Rayant. - Herceg? - nyögi a kandúr. A meglepetéstől elfelejti eldobni a hajszáltűt. Ránéz Rayanra. Nem hiszi el, hogy valóban átrázta őt, s valóban Észak hercege áll a szobájában, vele bánt olyan rútúl... De most nincs ideje ezzel foglalkoznia. - Ismered ezt a pasast?! - kérdezi idegesen, s feláll a földről. Zöld szeme megcsillan, ahogy ránéz Hitora. - Tedd azt el, vagy még ma éjjel itt halsz meg! - figyelmeteti az idegent. ~ Francba! Ha tudtam volna, hogy valaki keresi ezt a félnótást, nem a bénítóitalt, hanem a legkeményebb mérgem hoztam volna! ~ szitkozódik magában. Torkából morgás tör fel, farka idegesen csapdos a levegőben, fülei kihegyezetten az égre merednek.
|
*Amíg Mirko csendben alszik, s Sárkány is elszundított már, egy kis lény próbál behatolni a nyitva felejtett kis ablakon, célja, hogy mindent ellopjon amit érdekesnek talál, mindnet körbejár, a labort is megtalálja, de semmi értékeset nem talál... amíg meg nem pillantja Rayant, ugyanis annak ujján ott a hitvesi gyűrű, s értékesnek tűnik, Rayan viszont megérzi a kis lényt, s amikor csak hozzá próbál érni, gyorsan elkapja, az nyüszörögve próbál menekülni, teljesen a földre lesz szorítva, Sárkány is felébred a hírtelen zajokra de nem tudja,hogy honnan is jön, prüszköl és nyerít, hogy figyelmeztesse a bentlévőket, de ekkor hírtelen eldörren egy fegyver.... a lény majdnem össze esik, de tartja magát, a szőke férfire néz, szemei lángolnak a dühtől* - Nem veled van dolgom... *tartja felé fegyverét, Sárkány vágtába kezd de a puska megint dördül, füstölög a puskacső, a paripa elterül, de még nem halott... a hangokra Rayan is felkapja a fejét, épp az ajtóhoz siet a kis lénnyel együtt, amikor az idegen benyit, tekintetük találkozik, ismeretlen ismerősei egymásnak, a szőke azonnal felismeri Rayant, de Rayannak fogalma sincs, hogy ki ez* - Herceg... mit keresel te itt? Nem ismersz meg igaz? *húzódik szája gúnyos mosoly* ~ Doro... *néz a kis lényre aki Rayan keze közül próbál kievickélni* - Hát nem haltál meg?
|
Mirko felmegy a laborjába. Előveszi a medve részeit, s megtisztítja, alapanyag formátumba helyezi. Ugyanezt teszi a gumóval is. Mindet gondosan elzárja, felcímkézi és biztonságos helyre teszi. Összeállít pár keveréket, amit majd másnap ad oda a hozzá érkező emberekhez. Először arra gondol, készít valamit Rayannak, hátha szüksége lesz rá, de mivel nem akar feleslegesen dolgozni, inkább majd maximum megkérdezi, mit szeretne, ha szeretne egyetalán. Már jócskán eltelik az éjszaka, amikor feláll a labor asztala mellől. Nagyon fáradt már, karikásak a szemei is. Lemegy még, hogy megnézze, megvannak-e a növényei. De nem merészkedik ki a házból, csak az ajtóból pillant rá Sárkányra. Mikor nyugtázza a látványt, felmegy, levetkőzik, s bebújik az ágyba aludni. Reggelig olyan békésen alszik, mint mindig. Őt nem nyomasztja a múlt, hiába látott sok szörnyűséget, a mestersége megacélozta őt, így nyugodtan tér minden éjjel aludni.
|
[663-644] [643-624] [623-604] [603-584] [583-564] [563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
